A "valóságos életben", ha azt akarjuk, hogy jól működjön, és ha békében akarunk élni, örökösen kompromisszumokat kell kötnünk a saját érzelmeikkel: EZT nem szabad túlreagálnom! AMAZT figyelembe kell vennem! ERRŐL nem vehetek tudomást! Érzelmeinket állandóan hozzáigazítjuk a környezetünkhöz, kíméljük, akiket szeretünk, belebújunk a mindennapok száz és száz apró szerepébe, kiegyensúlyozunk, kimérünk, mérlegelünk, hogy ne veszélyeztessük a nagyobb szerkezetet, amelynek magunk is része vagyunk.