Minden életet visszafelé lehet csak megérteni, amikor elkezded visszafejteni a szemeket. Amikor szinte maguktól lazulnak a szálak és meglátod azt az ösvényt, ami végigszalad benne. Akkor már értesz mindent, a pofonokat, a lekésett buszokat, a véletlen találkozásokat. A történeteket, amikben részt kellett venned. A meneküléseket, a látszólag ok nélküli döntéseket. A hangokat, ami a mellkasodban szüntelen dörömbölt és amiről éveken át azt hitted, hogy csupán valami megszállottság...