A mi emberi életünk egy borzasztó vékony, töredező hártyán zajlik le, a mindenséget a miénknél sokkal nagyobb hatalmak mozgatják. Nem a múzeumok vagy Shakespeare alkotják az igazi erőket, hanem az emberi értékrendszerbe beilleszthetetlenül nagy energiák: a tavaszi újrakezdés, a mágneses viharok, olyan világok, melyeket a szobrászok sem tudnának megtervezni. Felesleges az emberi gőg: Shakespeare volt a legnagyobb a Földön, de a Marson már semmiféle formában nem létezik Shakespeare, és még hány távolabbi bolygó is kering az űrben.