Mai napság nem ütöm le azonnal a velem gizdáskodót, miként serdülő koromban, és az alpári hangnemet se veszem át. Mostanában visszavonulok a bennem gerjesztett csúf haragokkal, és csakis akkor reagálok a sérelemre, ha már objektíven látom a történteket. E megvilágításban többnyire rájövök: egyáltalán nem érdemes foglalkozni a dologgal, annak piti-kategóriás volta miatt.