Te ország, mely oly szívesen fogadtál,
büszke folyó, szőlő dombok között -
alig léptem az ajtó küszöbét át,
köszönésem, mint búcsúszó nyögött.
Mit ér a szemnek a szépség amit lát
mikor a lelket koldulás gyötör?
Oly hideg, az idegen napsugár;
otthon, otthon szeretnék lenni már!