Az irodalom végső soron nem más, mint egy lehetséges "közlekedési" (jel)rendszer, csak éppenséggel az emberek közötti közlekedésről, ha tetszik, a lelki, érzelmi, hangulati közlekedésről szól. A "tartalmak" azonban ugyanazok, mint a valóságos közlekedésben, csak itt a versekből, drámákból, novellákból tanuljuk meg, hogy hova, milyen érzelmi, értelmi, hangulati tartományokba "tilos behajtani", hol szabad megfordulni és hol nem, mikor kell várakozni, és mikor kerültünk zsákutcába...

Az "élj a mának!" is szép elv lehet, de a normális emberi élet méltóságát az időben való szabad mozgás, otthonosság jelenti.

Akinek nincs múltja, annak nem lesz jövője sem.

A világban minden más elfogy, de a kultúra gyarapszik és gazdagodik azáltal, ha használjuk.