A fájdalom néha elkerülhetetlen, de a szenvedés nem. Képzeljük el, hogy boldog kapcsolatban élünk valakivel, akit aztán elveszítünk. Nyilván fájdalmat fogunk érezni, ez teljesen természetes. Ha azonban tovább cipeljük ezt a fájdalmat, és egyfolytában összetörtnek érezzük magunkat miatta, az már szenvedés.

Ha a boldogság csakugyan valamilyen tárgytól, elért eredménytől vagy emberi kapcsolattól függene, akkor azonnal boldogok tudnánk lenni, ahogy megszerezzük a kérdéses dolgot. Biztosan ti is tudtok mondani ilyet! Az a legszomorúbb az egészben, hogy amíg azt hisszük, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha megszerzünk valamit, nem tudunk boldogok lenni itt és most. Pedig csak itt és csak most lehet az ember boldog. Nem lehetünk boldogok a jövőben, hiszen az még nem létezik.

Minden perc, amit aggodalmaskodással töltesz, 60 másodpercnyi elveszett boldogság.