Amióta gyerekem van, néha már nagyon két lábon állok a földön, és sose vagyok önfeledt. Soha nem tudom úgy elengedni magam, ahogy gyerekkoromban - talán csak a gyerekemmel néha -, folyton agyalok, és meg akarok felelni, de minek? A színpad - az igen, az kivétel, az ott egy álom, nem valóságos világ, ott bármit lehetséges.