Naiv tévhit, hogy a művészetben az állandó változás egyúttal állandó fejlődést is jelent. Maga a művész természetesen úgy érzi, hogy túlhaladt apái nemzedékén és nem érthetünk meg egyetlen művészi alkotást, ha nem osztozunk a művész élményében, nem érezzük át mi is a felszabadulást, diadalt, amit ő érzett, mikor a kész munkát maga előtt látta. De gondolnunk kell arra is, hogy ami egyik irányban haladás, nyereség, a másikban veszteség, és a szubjektív diadal nem jár okvetlenül együtt a művészi érték növekedésével.