Mondják, a nő szeszély, s igaz, de te
A szeszélyben állhatatos maradsz,
Mint zúduló folyam vonala, egy,
Forrástól a csendes vizekig,
Mindig megújul, végighajtja mindig
A megszámlálhatatlan csöppeket,
S te - szeretlek ezért nagyon - erő vagy,
Formabontó, formaőriző.