Az emberek túlnyomó többsége csak megy előre leszegett fejjel, és nem veszi észre, hogyan zajlik az élet, fogalma sincs, mi mit jelent. A képességeik általában kimerülnek abban, hogy a közvetlen környezetükben evickélő többi embert figyelik, és ha könnyedén követhető viselkedési sablonokat látnak, akkor azokat lemásolják. Azt szajkózzák, amit a kollégájuk a munkahelyen, úgy beszélnek, ahogy a sorozatok szereplői a tévében, arra a pártra szavaznak, amelyikre a baráti körük vagy a családjuk. A tömeg egyszerűen képtelen elválasztani a fontos dolgokat a lényegtelenektől, sőt még azoktól is, amik kifejezetten a saját életüket rombolják. A magamfajta ember, aki odafigyel a részletekre, aki átlátja az ok-okozati összefüggéseket, és mindezt a saját hasznára tudja fordítani, csak nyerő lehet egy ilyen rendszerben. Aki pedig igazán beleszövi az életét a folyamatok anyagába, az fölismeri a csomópontokat is, azokat a lehetőségeket az életben, amik mellett majdnem mindenki más elmegy.