Bűvös teremtés! Hogyha belepusztul
A lelkem, akkor is szeretlek! És ha
Nem szeretlek, a káosz visszatér.

Sok minden burjánzik a nap alatt, de
Kora virágból lesz kora gyümölcs.

Mily koldus az, akinek nincs türelme!
Hát nem lassanként gyógyul be a seb?
Nem bűvszerekkel - ésszel dolgozunk,
S az ész kivárja a lassú időt.

Ugyan, ugyan, a jó bor jó barát, csak tudni kell hozzá. Ne háborogj ellene tovább.

A mértéken fölül minden pohár átkozott, s az ördög a tartalma.

A mámor ördöge kegyeskedett átadni a helyét a düh ördögének: az egyik gyarlóság föltárja előttem a másikat, hogy őszintén elundorodjam magamtól.

Ó, bornak láthatatlan szelleme, ha nincs még neved, amelyről rád ismerni, elkeresztellek sátánnak.

Az ember ember: még a legkülönb is
Hibázik olykor.

A nőszemélynek táplálékra van szüksége, s mi passziója van abban, hogy az ördögöt nézi? Ha a gyönyörben már ellanyhult a vér, akkor a személyes kedvességre, az évek összhangjára, kellemre és szépségre van szükség, hogy újra fellobbanjon és jóllakottsága friss vágyakra kapjon.

Mert mint mondják, még a hitvány ember is megnemesedik, ha szerelmes, valami nemesség szállja meg, ami nem véle született.

Az asszony, aki szerény, noha szép,
És halkan szól, ámbár a nyelve ép,
Gazdag, de kincsét nem pazarolja el,
Szemérmes s mégis odasúgja: Jer!
S bár sértést megtorolni módja van,
Békén tűr, míg haragja elsuhan,
S a szíve soha méltó társ helyett
Nem választ holmi rangos tökfejet,
Gond, érzés, vágy - jól őrzött titka mind,
Az udvarlókra vissza nem kacsint.

Veszett kutya fogánál gyilkosabb
Méreg a féltékeny nő zsémbelése.

Csúf bár a nő és buta, mint a kos,
Nem árthat többet, mint ha szép s okos.

A szép nőnek nem árt butaság;
Utódhoz segíti a bujaság.

Az okos asszony azt teszi, ha rút,
Hogy pótlásképpen fog egy szép fiút.