Az agy előírhatja a törvényt a vérnek, de a forró vérmérséklet átugorja a hideg szabályt.
Szidhatja, mint koldús, a gazdagot,
No, szidom is hát, míg koldús vagyok,
Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag;
Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem:
Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.
A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.
Nőnek kor nem árt; a megszokás
Örök varázsát nem koptatja el.
Krisztusra kérlek, jó barát,
Itt nyugvó porom ki ne ásd!
Légy áldott, ki e köveket óvod,
S átkozott, te, ki bolygatod csontom.
Lassan: megbotlik az, aki rohan.
A piperés Tavasz - megannyi ringó
Szép lány között, aki akár a bimbó.
Nézd mindjüket, figyeld, ne légy te rest,
S ki legkülönb köztük, csak azt szeresd.
Bárcsak ne is élne az ember a tizedik meg a huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet se mívelnek, mint fölbökik a lyányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg verekszenek.
Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel.
Rongyos ruhán át kis bűn is kitetszik;
Talár s prémes kabát mindent befed.
Aranyba vond a bűnöd - s az Igazság
Hiába sújt rá, megtörik vasa;
Ronggyal fedezd - s átfúrja szalmaszál is.
Akit megsuhint a bolond esze,
Bolondul teszi, bárhogy fáj a csípés,
Ha nem játssza meg, hogy semmit sem érez:
Különben épp a bolond csápoló
Szeme tárja fel a bölcs balgaságát.
Élesben fáj, mint a kígyó foga,
Hálátlannak tudni gyermekét.
Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drágakő.
A koronás fej fekhelye keményebb.
Olyan a gyász álderűbe rejtve,
Mint az öröm, ha sírni volna kedve.