Ó! édes a viszontagság gyümölcse,
Mely, mint az ocsmány és mérges varangy,
Fejében drága gyöngyszemet visel;
Ez élet itt piaczi zajtól menten,
A fában nyelvet, könyvet a patakban,
A kőben szót s mindenben jót talál.
Adja tarka mezt, hát, s hadd beszéljek kedvem
Szerint, s én megtisztítom át meg át
E mételyzett világnak undok testét,
Ha gyógyszerem` türelmesen szedi.