Óvakodjunk a győzelemtől. Óvakodjunk minden olyan történettől, amely tapsba torkollik. Számunkra nincs befejezés. A taps elhalkul, a társaság szétszéled, s az élet megy tovább. Hát azt mondom: óvakodjunk a dicsőségtől.

Ha engem kérdeztek, hogy akkor milyen is a jól élt élet természete, egy képen tudom megfesteni. Meleg szobában régi barátok ülnek körül egy asztalt. Túl vannak a remek ételen, s ahogy kortyolják a bort, hátratolják a széküket, kinyújtják a lábukat, és belefolynak a beszélgetésbe. A téma lehet: milyen is a jól élt élet természete?

Gondoljatok bele. Nem lennék ebben a buliban, ha apám meg anyám meg nem hívnak. Ők ketten rángattak le valami felhőről, ahol békében elvoltam, nem háborgattam senkit, aztán itt lent összehoztak egy tehetetlen, gondoskodást igénylő testtel, és úgy rendezték, hogy tőlük függjek. Sose mondták meg kereken: na ide vigyázz, gondoskodunk rólad, amíg aranyos kis csöppség vagy, de aztán te jössz. Ha ezt mondják, én felteszem a kezem, hogy kösz, de inkább nem. Maradok a felhőmön testetlenül. Az ő ötletük volt. Úgyhogy most a nyakukon lógok.

Az élet kemény, aztán meghalunk.

A csodák és katasztrófák talán csak váratnak magukra, ott tornyosulnak egy kupacban a jövőben. Talán nemsokára mind megtörténik, ráadásul mind egyszerre, gyors robbanássorozatban, mint a tűzijáték.

Az elérhetetlen dolgok pont azért kívánatosak, mert esélyed sincs, hogy megkapd. Sőt mindenáron kerülni kell, hogy megkapd, amit akarsz. Kérd a holdat.

A természetnek az önzés a természete. Minden teremtmény gyilkol a túlélésért. A szerelem a fajszaporodás mechanizmusa. A szépség semmivé foszló trükk. A barátság kölcsönös hasznot hozó megegyezés. A jó nem nyeri el jutalmát, és a rossz sem a büntetését. A vallás puszta babona. A halál megsemmisülés.

Azt akarják, hogy kívánj meg valamit, hogy így elszedhessék a pénzedet. Aztán elszedik a pénzedet, az övék lesz, és mit csinálnak vele? Vesznek rajta valamit, amit meg más kívántatott meg ővelük.

Még hogy nagy, tágas világ: először is nem olyan nagy és tágas. A világ valójában akkora, amekkorát az ember megtapasztal belőle.

Az első gondolat általában hazugság. Vicino azt mondja: írj le valamit magadról, és utána írd az ellenkezőjét. Aztán készülj fel lelkileg, hogy a második állítás az igaz.