Hozzuk le a földre az álmokat,
legyünk egy kicsit ma boldogabbak!
Indítsd a járgányt! Minek várjunk,
mint szorgalmas méh? Ma virágra szállunk.
Fura az élet, bár gyakran elvesz,
jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.
Csillogó gyémántod köddé fakul,
majd öledbe hullik váratlanul.
Ringat egy bölcső,
játék a kertben,
suhanó tájak,
első szerelmek,
felnőtt vagy végre,
sodor egy örvény,
megkopott évek,
és végül a Fény.