Minden jól van, minden jóra fordul, minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon.

Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.

Az, akit önkívület és víziók kísértenek, aki az álmokat valóságnak érzi, az rajongó. Az, aki az őrületét gyilkolással táplálja, az fanatikus.

A reménység sosem árt.

Platón már rég megmondta, hogy nem az a legjobb gyomor, amelyik kihány minden táplálékot.

Igen, láttam Párizst is; mindegyikből kapott valamit; káosz az, sűrű rengeteg, ahol minden egyes ember csak az élvezetét keresi, s ahol senki se találja, legalábbis én így láttam.

A férfiak minden okoskodása sem ér fel egy asszony egyetlen érzelmével.

Az ember nem kívánhatja azt, amit nem ismer.

A könny a fájdalom néma nyelve.

A válás olyan intézmény, amely csupán néhány héttel fiatalabb a házasságnál.

Nincs szebb dolog ezen a földön az eleve eldöntött harmóniánál, sem pedig a lelkes anyag és a telítettség fogalmánál.

Százszor is el akartam emészteni magam, de hát szerettem az életet. Ez a furcsa gyengeség talán leggyászosabb hajlandóságunk: mert hát van-e butább dolog, egyre hordanunk azt a terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk; borzadozunk létünktől, s mégis ragaszkodunk a léthez; egyszóval simogatjuk azt a kígyót, amelyik egyre mar bennünket, mígnem aztán egy szép napon a szívünket is megeszi?

A legtöbb ember nem elég okos, vagy nem elég buta ahhoz, hogy boldog legyen.

Jobb menekülni hagyni egy bűnöst, mint elítélni egy ártatlant.

Mi az optimizmus? Konokul azt állítani, hogy minden jól van, amikor rosszul vagyunk.