Amikor az Istent elhagyta az ember, akkor a szeretetet is elhagyta. Ezért képtelen boldogan élni. Ezt az elveszett szeretetet keresi, és ha nem találja meg, be nem vallott nyomorúságában pótolni igyekszik az űrt. Amit hiányként magában hordoz, azt mással akarja helyettesíteni. A pótszerek egész raja veszi körül: alkohol, pénz, szenvedélyek, élvezetek, mámor, amelyek mind illúziónak bizonyulnak, az embert kielégíteni nem tudják, mert az embernek nem valami hiányzik az életéből, hanem valaki. Maga a szeretet, az Isten. Az ember éltető elemét hagyta el, amikor az Istent elhagyta. Láttál-e már halat szárazon? Még lélegzik, kapkod levegő után, egy darabig még kínlódik, míg végül kimúlik. Ez az ember sorsa is. Előbb vagy utóbb, öregen vagy fiatalon megfúl szeretet hiányában. Isten az embernek nem ezt a sorsot szánta. Ha kiestünk éltető elemünkből, vissza lehet kerülni oda ismét.