Alapvetően kétféle ember van: aki szereti a gyerekeket, meg aki nem. Nem szeretni a gyerekeket, lássuk be, annyira nem nehéz dolog. A gyerek hangos, izgága és idegesítő, láb alatt van, büdös tud lenni, és kortól függően egy csomó olyan dolgot művel, amit egy felnőtt nem ért vagy nem akar megérteni. Be nem áll a szája, vagy bőg állandóan, 13 órás repülőúton hangosan üvölt, az IKEA-ban láb alatt van, mert az üveges tekintetű szülő hagyja, hogy a gyerekosztályon randalírozzon, miközben ő csak áll a közlekedőút közepén, elcsigázott arccal a kocsira támaszkodva, és láthatóan arra gondol, hogy ha most egy svéd mitológiai lény elvinné a kis Ödönt egy időre, az nem feltétlenül lenne olyan nagy tragédia. Attól, hogy valaki nem szereti a gyerekeket, még nem lesz rossz ember. Én a mai napig nem szeretem idegen emberek gyerekeit.