Néhány napja láttam egy utcaseprőt. Lassan, élvezettel seperte a Wesselényi utcát: három lépés előre, három vesszőhúzás az aszfalton, balról jobbra, mindig ugyanabban az irányban, aztán a harmadik suhintás után megállt, s gyönyörködött a művében. Öreg, görbe hátú kis ember volt. De azt hiszem, elégedett.

A közönség furcsa szerzet. Kiszámíthatatlan. Gyakran a legbonyolultabb kapcsolatokat is megérti, míg máskor a közhelyek igazságát sem fogja fel.