Anya vagyok, neked ember, nő, hibákkal, neki a minden vagyok. Anya vagyok, magamon striákkal, az élet jegyét viselő, mert anya vagyok. Anya. A strandon nem bálvány, hanem aggódó lélek vagyok. Anya vagyok, lázas éjszakán hűsítő álmot hozó, másnap karikás szemmel, reménnyel mosolygó. Mert anya vagyok. Neked nő, hibákkal, talán lógó mellel, neki életet és ételt adó, mert anya vagyok. Anya. Ősz hajszállal és ráncokkal, vállamon terhekkel, de azokat büszkén viselő anya vagyok. Anya, aki már nem fiatal, és nem naiv, anya vagyok, keményen harcoló. Anya, aki tudja, a szépség nem a tükörben, hanem a gyermek mosolyában rejlik. Anya, aki a sikert az első szóban méri, az első lépésben és soha nem a pénzben. Anya vagyok, aki harcol és küzd, ha kell az ételért, ha kell, az életért. Anya vagyok, lelkemen striákkal, gyűrt gyötrelemmel, ezernyi félelemmel és milliónyi boldog perccel. Mert anya vagyok. Anya. Neked ember, nő, tele hibákkal, neki a minden vagyok.
Nem azért kelsz fel minden reggel, hogy mindenki szépnek, bölcsnek, vagy szerethetőnek lásson. Ha embernek látnak, már bőven elegendő.