Máról holnapra
az élet
ennyit ér
a csoda egyetlen pillanat
az elmúlás folyamat
te benne vagy.

Nyomtalanul múlunk el
ott ahol
hazugság minden
ahogy hozzám értél tegnap
rám folyó verítékkel
és mondtad hogy a csókom líra
fogtad a kezem
nem engedted el
de ez csak egy pillanat
míg jön a hajnal
majd elszáll az egész.

Szerethettél volna
évi 365 napon át
reggel és délben és este
és éjszaka
ott voltam
és sírhattál is volna
belém
minden hajlatomba
és nevethettél
minden hajszálamba
és sóhajthattál
mesélhettél
kérhettél
volna
akármit
akárhogyan
megtettem
odaadtam volna
de nem tudtam
kettőnk lenni
egymagam.

Falhoz állítom az Istent
és arra kényszerítem
hogy visszaadjon
minden hitet
amit elvett tőlem
amióta tiltott
abortuszával
világra
erőltetett.

Mindent lehet
az ember szabad
a gondolatok önzetlenek
a tettek önzőek
de mindezt szar zenére
mégiscsak vétek.

Hajszálanként megy ki belőlem az élet
ez lesz a nyár amikor megöregszem
a következő évben kendőt kötök
mégiscsak egy perc annyi volt a minden.

Amikor már ismertem
az összes hazugságod
az összes tagadásod
az anyád lettem aki ápol
a terapeutád aki gondoz
a papod akinek gyónsz
a nőt kezdtem melletted
hiányolni magamból.

A mosógép hangját hallgatta
elképzelte hogy tengerpart
hogy ruha helyett
a hullámok csapkodnak
így élte túl
hogy nem nyaral.

Amikor nem jöttél
ma sem mint tegnap
hát én szétszórtam magam
a levegőnek a földnek meg a napnak
szanaszét az agyam
a lelkemből ami még maradt
s ahogy ott szálldostam
csöndesen bámultam
mint kel át rajtam
a vadnyugat.

Kérem az elengedést
kérem hogy legyen vég
kérem hogy ne legyen remény
ne legyen újrakezdés
ne legyen küzdés
kérem a búcsút
kérem a békét
kérem a csöndet
kérem az árnyékát
az egyedüllétnek.

Amikor elhagytalak
ugyanolyan egyedül
maradtam
mint veled voltam
de ez így most
mennyivel igazabb.

Ürül a lélek a síráskor
ürül a bánattól
ürül a magánytól
ürül a gyásztól
ürül az elfojtástól
ezért hát sírjatok
sírjatok születéskor
sírjatok halálkor
sírjatok mindig
ha szerelmet láttok.

Sejtenként
múlik ki
belőlem
az élet
nézem
és integetek
múló
árnyképemnek
amikor
megjelensz
egyetlen
igazság
elég
hogy kiváljon
az árny
és újra
életre
keljek
én.

Napi háromszor gondolok rád
reggel amikor felkelek
hogy legyen a napnak értelme
aztán eszembe jutsz délben
hogy lemenjen a torkomon az étel
és végül este egy imát mondok érted.

Kikoptattad magad
belőlem
mint mosógép
a csőfarmert.