Amikor az ember a halállal szembesül, és elhiszi, hogy létezik, az maga a téboly.
Ha eggyé válsz a fájdalmaddal, legyűr a fájdalom.
A segítőnek mindig erősebbnek kell lennie ahhoz, hogy segíthessen.
Az életemben minden tragédiának tekintett fordulatnak ideje, helye és szerepe volt. Semmi sem történt velem véletlenül. Minden megrázkódtatás mögött volt egy tanítás. Egy szembesülés.
Az ölelésben mindenkor ott a melegség, a szeretet, az üzenet, hogy nem vagy egyedül.
Az igazság nem attól igazság, hogy azt valaki ilyennek vagy olyannak gondolja. Az igazság az ember ítéletétől független. Csak van.
Tudat alatt talán egy esti hírműsorban reménykedünk, ahol bemondják, hogy beállt a világbéke, nélkülünk is helyrejött mindaz, amit mi magunk teremtettünk. Közben pedig félünk, mert lelkünk mélyén tudjuk, hogy nélkülünk, a mi döntésünk nélkül nem fog menni. Tudjuk, hogy döntenünk kell, ám súlytalannak érezzük magunkat. Keressük a boldogságot, és titkon azt reméljük, képesek leszünk függetleníteni magunkat a reménytelennek tetsző külvilágtól. Akkor is így teszünk, amikor már tudjuk, ez a külvilág mi magunk vagyunk.
A nihilben az ember csak van. Nincs előre, nincs hátra, nincs cél, nincs értelem, csak ül, vagy fekszik és néz, eszik, iszik, alszik, csinálja, amit mondanak neki, amit maga körül lát, megy a kitaposott úton, és nem kérdezi, hova vezet. Nem tud semmit, és nem is akar tudni semmit, talán nem is tudja, mi az, hogy tudni. Nap nap után telik el úgy, hogy ha kérdezik, mi volt ma, azt feleli, semmi, és úgy fekszik, hogy holnap sem lesz semmi. Sohasem lesz semmi, mert azt sem tudja, hogy lehetne egyáltalán valami.
Amit mással teszek, azt magam is megélem.
Az ember szabad akarattal, teremtő gondolattal bír. Döntése befolyással van élete sodrásirányára. Ez a befolyás nem lényegi.
Az ember semmitől sem fél jobban, mint az átláthatóságtól.
Semmi sem áll csak úgy, önmagában a világban. A legnagyobb kínok közé keveredik a nevetés, a vigasz, a hit, a fény, a szeretet. Minden fényben ott az árnyék, az árnyékban a fény.
A gondolat ereje éppen úgy működik, mint egy libikóka. Nem kell mindenkinek egy oldalon ülni ahhoz, hogy a mérleghinta átlendüljön. Elég, ha az egyik oldalon ülők súlya eléri a szükséges tömeget.
A nagy dolgok a kis dolgokban dőlnek el, sokszor a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb erejük.
Sokszor azt gondoljuk, hogy életről és halálról odafent, a fejünk felett döntenek, elhisszük, hogy az egyén súlytalan. Ha így teszünk, éppen emberlétünk teremtő erejét vitatjuk el önmagunktól, azt a lehetőséget, hogy mi magunk alakítsuk életünk menetét.