Amikor a hit az égből alászáll a földre, nem marad hely a saját józan ítélőképességünknek és tapasztalatunknak.

Az internet kétdimenziós világa fontosabbá vált, mint a háromdimenziós emberi kapcsolatok.

Az újságírók sem tökéletesebbek, mint bármely más szakma képviselői. De az újságírói etikát követők munkája minőségileg más, mint azoké, akik kivonják magukat alóla.

Mivel az internet korában mindannyian egyszemélyes kiadókká váltunk, magánemberként is felelősséggel tartozunk a köz valóságérzékelése iránt. Ha komolyan vesszük a tények keresését, mindannyian egy kis forradalmat vívhatunk az internet segítségével.

Nem látjuk azok arcát, akiknek kárt okozunk, amikor hamisságokat terjesztünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne okoznánk kárt. Gondolj az autóvezetésre. Lehet, hogy nem látjuk a sofőrt, de tudjuk, hogy nem mehetünk neki a másik autónak, hiszen mindketten kárt szenvednénk. Naponta tucatszor védjük a másikat anélkül, hogy szemtől szemben látnánk. Ehhez hasonlóan felelősek vagyunk azért, amit egy másik ember olvas a képernyőjén, még akkor is, ha nem látjuk, ahogy a gépe előtt ül. Ha el tudjuk kerülni, hogy kárt okozzunk másoknak az interneten, mások is meg fogják tanulni, hogy ugyanezt tegyék. És akkor talán az internet sem egy véres tömegszerencsétlenség helyszínére emlékeztet majd.

A hatalom azt akarja, hogy tespedj a fotelben, és az indulataid elpárologjanak a képernyő előtt. Lépj ki a négy fal közül!

A tiltakozást meg lehet szervezni a közösségi médián keresztül, de ami nem az utcán köt ki, az valójában nem létezik. Ha a zsarnokok nem érzik, hogy tetteiknek a háromdimenziós világban következményeik vannak, semmi nem fog változni.

Csak akkor vagyunk szabadok, ha mi magunk döntjük el, mikor vagyunk láthatóak, és mikor nem.

Csak annyiban vagyunk szabadok, amennyiben mi határozzuk meg, mások mit tudnak rólunk, és milyen körülmények között szereznek erről tudomást.

Jóleső érzés tudni, hogy akármi is történik, másoknak segítesz abban, hogy jót tegyenek.

A történelem, amely eddig úgy tűnt, Nyugatról Kelet felé mozog, most Keletről Nyugat felé halad. Mindaz, ami nálunk történik, ott történt meg korábban.

Akik arról győzködnek bennünket, hogy a biztonság növelése csakis a szabadság rovására történhet, rendszerint mind a kettőtől meg akarnak fosztani.

A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk vagy nem gyászolunk. Azt jelenti, hogy azonnal felismerjük, amikor a félelmünkkel próbálnak visszaélni, és hogy a támadás pillanatától kezdve ellenállunk, éppen akkor, amikor ez a legnehezebbnek tűnik.

Ha egyikünk sem kész a szabadságért meghalni, mindannyian a zsarnoki uralom alatt halunk meg.

A múlt megidézése mindig a nemzet tisztaságán esett gyalázat felemlegetését jelenti, s a megbecstelenítést mindig valami külső ellenség hajtotta végre.