A történelem nem ismétli önmagát - de tanulságos.

A modern demokrácia történelme a hanyatlás és az összeomlás története.

A történelemben ráismerhetünk a jelenre, és ebből a ráismerésből tanulságokat vonhatunk le.

A kontinens huszadik századi történelme azt mutatja meg, milyen könnyen összeroppanhatnak a társadalmak, romba dőlhetnek a demokráciák, megtörhet az erkölcsi tartás, és az átlagférfi hirtelen egy tömegsír felett találhatja magát fegyverrel a kezében. Jó szolgálatot tenne nekünk ma, ha értenénk, miként lehetséges ez.

A hatalom legnagyobb részét önként adjuk az autoriter vezetésnek. Az egyének előre kitalálják az elnyomó kormányzat szándékait, majd kérdezés nélkül, önként felajánlkoznak ennek végrehajtására. A polgár, aki így viselkedik, maga tanítja meg a hatalomnak, hogy az mit engedhet meg magának.

A ma jelképeiből lesz a holnap valósága.

Az egész élet politika. Nem mintha a világ foglalkozna azzal, mit érzel, hanem azért, mert a világ reagál arra, amit teszel. Kis döntéseink önmagukban is apró szavazatok, amelyek valószínűbbé vagy kevésbé valószínűvé teszik, lesznek-e a jövőben szabad és igazságos választások. A mindennapok politikájában szavaink, viselkedésünk, illetve azok hiánya nagyon sokat számít.

A szakmai etikának kell vezérelnie bennünket különösen akkor, amikor azt mondják nekünk, a helyzet kivételes. Akkor nem lehet arra hivatkozni, hogy "csak a parancsot követtem". Ha azonban egy szakma tagjai összetévesztik a szakmai etikájukat a pillanat érzelmeivel, azon vehetik észre magukat, hogy olyasmiket mondanak és tesznek, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak.

Amikor rendszerellenes fegyveres erők tagjai elkezdenek egyenruhát hordani, aztán fáklyákkal és vezérük arcképével felvonulni, közel a vég. Amikor a vezető paramilitáris csoportok és az állami rendőrség, katonaság összevegyülnek, elérkezett a vég.

Ma azokra emlékezünk, és azokat csodáljuk, akiket a maguk idejében kivételesnek, excentrikusnak, sőt őrültnek tartottak - azokat, akik nem változtak meg, amikor körülöttük fejre állt a világ.

Mellőzd azokat a szólamokat, amelyeket mindenki használ. Találd meg saját hangodat még akkor is, amikor azt próbálod elmondani, amiről úgy gondolod, mindenki mondja.

A tévéhíradó minden története addig "legfrissebb hír", amíg a következő nem helyettesíti. A hullámok áradatában így sosem látjuk az óceánt.

A képernyők bámulása talán elkerülhetetlen, de ha a kétdimenziós világ ellen mentálisan nem vértezzük fel magunkat máshol, teljesen elsekélyesíti a gondolkodásunkat. Amikor a médiában naponta elhangzó szavakat és mondatokat ismételgetjük, elfogadjuk a tágabb értelmezési keret hiányát. Hogy ilyen keretünk lehessen, gazdagabb fogalomkészletre van szükségünk, a gazdagabb fogalomkészlethez pedig olvasnunk kell. Rakd ki tehát a képernyőket a szobádból, és vedd magad körül könyvekkel.

Lemondani a tényekről annyi, mint lemondani a szabadságról. Ha semmi nem igaz, lehetetlen a hatalmat bírálni, hiszen nincs alapja a bírálatnak. Ha semmi nem igaz, minden csak szemfényvesztés. A legvastagabb pénztárcájú tudja megfizetni a legvakítóbb fényeket.

Akkor adod át magad a zsarnoki hatalomnak, amikor már nem különbözteted meg azt, amit hallani szeretnél, attól, ami a valóság.