Hajnalodott - és én elküldtelek,
de karod konokul font át.
A rózsák évada volt ez,
s mi csak szaggattuk a rózsát!

Üzte vad láz régen,
Megölte gyász, szégyen;
Mostoha világnak
Árvája, - de már csak
A béke övé.

Mibe e sárlepett
Szem belelát,
Aminek tükre lett
A végső rémület:
A túlvilág.

Az élet szörnyűség,
A halál őrűltszép!
És visz a vágy -
Akárhol, akárhol,
Csak itt ne tovább!

Im, egy boldogtalan
Élet után
Itt fekszik oktalan
Ez a leány!