Két hely között az idő a legnagyobb távolság.

Ha itt vagy, elfutok, s ha nem, futnék utánad.

Az egész élet emlékekből áll, csak mindig a jelen pillanat múlik el olyan gyorsan, hogy észre sem vesszük.

Imádkozz a vadszívűekért, akik csapdában vergődnek.

Mindannyian magányos rabságra vagyunk ítélve, saját bőrünkben, életfogytig.

A félelem és a menekülési vágy az a két kis ragadozó, amelyek ideges életünk forgó drótketrecében egymást kergetik. Megakadályoznak bennünket abban, hogy bármire is túlzottan mély érzéseket pazaroljunk.

Ha annyian magányosak, ahányan magányosnak tűnnek, megbocsáthatatlan önzőség lenne egyedül magányosnak lenni.

Az a kevés őszinteség, ami a világon van, az olyanoké, akiket valami bánat megpróbált.

Mindannyian lángra lobbant házakban élünk és nincs tűzoltó, aki segíthetne. Nincs kiút, csak a földszinti ablak, amin kibámulhatunk, amíg a ház leég, a fejünk fölött körbecsalt önmagunkkal együtt, bezárva, egyedül.

Nekem nem kell a valóság! Én varázslatot akarok!