Ó, Könyv! Egyedül te nem árulsz el, nem támadsz rám, nem bántasz, nem hagysz el engem! Csendes vagy - de nevetsz, kiabálsz, énekelsz; szelíd vagy - de meghökkentesz, évődsz, csábítasz; kicsi vagy - de népek számlálatlan sokasága van tebenned; marék betű vagy csupán, de ha úgy tartja kedved, elszédíted az embert, összezavarod, megpörgeted, ködöt bocsátasz reá, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből, elakad a lélegzete, s a lelke úgy csapdos a szélben, mint a lepedő, dagadozik, mint a tenger hulláma, szárnyakkal verdes!