E szent napon csendet szitál az ég le,
Nem ordít az ordas, nem csörtet a vadkan,
Erdőn, havon, a jajj, amit sír az égre.
Bárányszívünk megül édes hangulatban.
Padomnál mosolyogva éjbe rebben
A téli rém. Merőn utána nézek.
Hárfa sem zeng ma szebben, szelídebben,
Mint a szél, amit az égre hangolt
A karácsonyi szent igézet.

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! - Add meg a napi kenyerünket!