A versek a szabadságot jelentik. Az egyén költészetbe vetett hitét, amely által képes lehet a jobbításra, alkalmas lehet önmaga kifejezésére és az újabb tervek kidolgozására.

Most nehezebb. De tán van kiút. Csak arra is vállalkozni kell, ahhoz is erő és akarat szükséges. És a hit, hogy megvalósítható.

Vannak olyan helyzetek, amit csakis valamilyen transzcendens módon lehet túlélni, s a borús tegnapból valóságos jelent, sőt mi több, tervezhető jövőt alkotni.

Az élet kezdete, a családi gyökerek szinte determinálják egy ember jövőjét, elérhető céljait, olykor társadalomban való mozgásterét is.

Az erős középréteg is kerülhet utcára, még akinek több milliója is van, járhat úgy, hogy egyszer csak újra kell kezdeni. Egy életet.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor csak hallgatni lehet és hosszan nézni, akit kérdezni kellene.

A gyermekét, gyermekeit és férjét vesztett asszony végső kétségbeesése, melyben ott remeg még a remény: amíg ő él, amíg ő túlél, addig legalább egyik gyermeke életben marad. Ehhez csak az édesanyák lehetnek elég erősek.

Itt a gépezetben több homokszem is van, ha már nem nagyobb a homokszemnél is, ami akasztja a jogos élet folytonosságához szükséges lakhatást.

Az erős középvállalkozótól a szegényes, többgyermekes családanyán át, az egyetemi végzettségűtől az egyszerűbbnek vélt kétkeziig, mindenki egy láncszem az otthontalanok táborában.