Ez az idült mosolygás, ez megy az agyamra. Mosolyogni mintha elfelejtettünk volna, most már csak akkor vigyorgunk, ha ránk szakad egy lottónyeremény, egy előléptetés vagy hasonló. Van karriermosoly, van fel-akarlak-szedni mosoly meg az örülök-hogy-fel-akarsz-szedni s más hasonlók, de a szép-napunk-van mosoly eltűnt, mindörökre.

Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem, ha lenne eutanáziaközpont a sarkon, ma nem üveget mentem volna visszaváltani.

Lelépni akarok innen, úgy, hogy senki ne vegye észre, csak eltűnni, átaludni magam egy másik dimenzióba, onnan visszaintegetni.