Azt hittem, szerelmes lettem. Pedig nem szerelem volt az, hanem kétségbeesés. Élő testet akartam.

Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

Parancsra nincs mit felelni. Csak behódolni lehet, vagy elfutni előle.

Télen minden ellenáll a változásnak; csak az élet lobban ki könnyen.

Minden múlik, minden látszat. Nincs hova sietni. Nem lehet elkésni. Semmi. Semmi baj.

Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
A csupasz padlón, széken, asztalon.
Én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.

Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:

Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.