A "földalatti" háborúról, az "arc nélküli" emberek harcáról nyugaton könyvtárnyi könyv jelenik meg minden esztendőben. Olvashatunk ezekben nagy csatákat eldöntő, kormányokat megbuktató, társadalmi fordulatokat megakadályozó hírszerző akciókról, kalandos, kisiklott életutakról, mindenre elszánt emberek felemelkedéséről és bukásáról, a szocialista világ elleni kíméletlen aknamunkáról, s valamennyi mögött a mindenható pénzről, amellyel megveszik az embereket az árulásra, a kémkedésre.

"Ellóversenyezte a pénzét" - ugye, hogy idegenkedünk az ilyen embertől? "Lóversenyre jár" - bélyegzi meg a közhit a könnyelmű embereket. Pedig tízezrek járnak egy-egy versenyre - ilyenek is, olyanok is, könnyelműek is, fegyelmezettek is!

Tudja, én mindig úgy voltam, hogy bármennyi pénzem is volt, egy újabb kísértésnek, a pénztárca, a pénzes zacskó csábításának soha nem tudtam ellenállni. Mindig azt vallottam, hogy a kínálkozó alkalmat sohasem szabad kihagyni...

Igen, van ilyesmi, amikor a szülő annyira elfogult gyermeke iránt, hogy önmaga előtt sem hajlandó végiggondolni és felismerni a helytelen vagy éppen bűnös cselekedetek súlyát, jelentőségét. A jó sorsban bízik talán, hátha az majd eligazítja és rendbe hozza a dolgokat.

S van egy bűncselekményfajta, amelyet úgy hívnak, hogy ifjúság elleni bűntett. Alkalmazni lehet azokra a szülőkre is, akik hibás, káros nevelési módszereikkel, felelőtlen magatartásukkal lehetővé tették gyermekük erkölcsi elzüllését.

Egy fiatal gyerek nem lesz önmagától fajgyűlölő, ilyesmit hallani kell vagy otthon, vagy szűk baráti környezetben.

Sok gyerekben él a csavargási ösztön, a bandázás utáni vágy, a tiltott és "izgalmas" dolgok utáni sóvárgás. Ha ilyenkor nincs mellettük a szülő, rendszerint akad egy morálisan már gyengébb fiú, aki rossz útra viszi a társát.

Bűn és bűnhődés - két együtt járó fogalom. Az előbbiről gyakran esik szó, hiszen alig múlik el nap, hogy a lapok nem adnának hírt egy-egy bűncselekmény elkövetéséről. A büntetés, a bűnhődés viszont legfeljebb már csak az ítélet tényéig ismert a nyilvánosság előtt.

Az orvosnak az a kötelessége, hogy a beteg segítségére siessen és meggyőzze, hogy fél lábbal is ragaszkodni kell az élethez. Hogy a rokkant lehet boldog, a halott soha.

A bűn nem mindig ott kezdődik, ahol a büntető törvénykönyv paragrafusba foglalja a tényállást.

Nincs közünk hozzá - de gyakran lehet még ma is tapasztalni ezt a régről itt rekedt magatartást, amely most is képes a közöny áttörhetetlen betonfalát emelni nemcsak az apró, emberi, hanem a nagyobb közösségi dolgok köré is! De vajon lehet-e így élni és gondolkodni a mi társadalmunkban?

Szerettük szüleinket, de nem értettek meg bennünket. Azt tették, amit az ő szüleiktől is tanultak, csak külsőleg mutatták, hogy a világot úgy veszik, ahogy van. 

Azt mondják, a legrövidebb életű írásos műfaj az újságban megjelent riport: holnap megjelenik, holnapután elfelejtik.