Egy háborúban vagy úgy él az ember, mint egy herceg, vagy úgy, mint egy csavargó.

Arcátlansággal szemben a legjobb védekezés a méltóságteljes hallgatás.

Nincs még egy olyan egyszerű dolog a világon, mint a kudarc kimagyarázása. Végül is mindenki folyamatosan ezt csinálja.

Mások előszeretettel hibáztatják a világot a kudarcukért, ahelyett, hogy a saját szegényes tudásukat okolnák.

A mosoly a legelőnyösebb ékszer, amit egy hölgy csak viselhet.

Nem hiszek a kötelező olvasmányok listáiban. Nem hinném, hogy az embereknek elő kell írni, hogy mit olvassanak. Ezzel azt kockáztatjuk, hogy az olvasás kötelességgé válik, ami oda vezetne, hogy az olvasók meggyűlölnék a szegény írókat. Szerintem jobb, ha mindenki szabadon olvashat, és megtalálhatja a saját kincseit. Mindenki lelje fel azokat a könyveket, amik gazdagítják a belső világát, lelkesítik és ábrándozásra késztetik. Akár olyan is lehet, amit én személy szerint ki nem állhatok. Nekem az ellen sincs kifogásom.

Ami engem illet, büszkén vállalom, hogy rajongok a regényekért. Az összes kedvtelés és szenvedély közül ez áll legközelebb a szívemhez. Az ember csak ül a kandalló mellett, és mégis beutazza az egész világot. Átverekedi magát a legszörnyűbb veszélyeken, élvezi az emberi lét végtelen és különleges színességét, elszomorodik, felvidul, fellelkesül - mindezt mindössze egy-két oldal elolvasása alatt.

Vannak közöttünk olyan emberek, akiknek inkább csak teher az élet. Egy fekete fátyol választja el őket a világtól. Határtalanul magányosak. Olyanok, mint az éjszaka kísértetei, akiknek nem jut az örömből, a szerelemből és semmiféle kellemes emberi érzésből, és még egymást sem tudják vigasztalni. Sötét napjaik üresen, szánalmasan, egyedüllétben telnek.