Elmém elérte már a halandó képzelet határait, s egyre nyújtózik tovább a végtelen felé. Nincs tudomány, melyet be ne fogadtam volna, nincs művészet vagy mesterség, mely meghaladná képességeimet. S mégis, miként Faust, hiába kutatok, hiába okulok... Míg csak élek, nem néz rám asszony szerelemmel.
A csalogány minden este eljött, hogy isteni szerelemért esdjen, de jóllehet a rózsa megrezdült dalára, bezárta szirmát. Virág és madár, két fajta, amely nem keveredhet. A rózsa azonban le tudta győzni a félelmét, s a tiltott, egyszeri nászból született a piros rózsa, amit Allah szándéka szerint sosem ismert volna meg a világ.
Végül is nem olyan nagy ügy a testi gerjedelem, egyszerű vértolulás, állati ösztön, amit irányíthatok és kordában tarthatok, akár a hangomat.
A bűntudat minden bizonnyal a legszomorúbb emberi érzelem, de nem egyenlő a szeretettel: emésztő tűz, amely nem melegít senkit.