Lehetséges egy embernek leélni az életét a bölcsőtől a sírig úgy, hogy az teljességgel őszintétlen. Sose vallja be kilétét, legmélyebb vágyait és sóvárgásait még a család és barátok legszűkebb körének sem; soha senkinek nem mondja el az igazat. A papok és a pszichoterapeuták talán azt hiszik, hogy a gyóntatószék és az analízis feltárja az igazat, de te is tudod, én is tudom, és mindenki tudja, hogy mindenki mindenhol hazudik. A hazugság annyira hozzánk tartozik, mint a ruhánk.
Az iskola nem az élet előszobája, hanem a való élet.
Nem főnevek, hanem igék vagyunk. Nem egy dolog vagyok - színész, író -, hanem egy személy, aki műveli ezeket a dolgokat - játszom, írok -, és sosem tudom előre, mit fogok legközelebb csinálni. Úgy gondolom, ha főnévként tekintesz magadra, akkor bebörtönöződsz.
A dolgok igazsága olyan, mint egy horgokkal teli edény: egy kis igazságot akarsz csak megvizsgálni, de az egész rakás kijön egy nagy, fekete, gonosz csomóban.