A szeretet boldogságot ad. Nem pedig igényli azt.

A boldogság lelkiállapot, nem pedig cél. Nem szükségszerű, hogy "rátaláljunk a szeretetre" a boldogság előtt. A boldogság abból fakad, ahogy az élet eseményeiről gondolkozol: a dolgok pozitív szemléletéből; annak megértéséből, hogy mi jó, vagy miből lehet tanulni; abból, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezed; a fölösleges dolgokon való felülemelkedésből; a bajon és balszerencsén való túllépésből; lelkesítő és magukkal ragadó célok megfogalmazásából; alkotókészséged állandó fejlesztéséből; az élettel való törődésből.

A szeretetet nem lehet erőltetni. Bárkit vagy bármit erőltetünk is a szeretet nevében, az nem más, mint a szeretet és az önzés összetévesztése. Mindaz, amit a szeretetről tudsz, enyhítse éned igényeit.

Ahhoz, hogy szerethess, semmilyen különleges személyre nincs szükséged az életben. A szeretet állapota önmagában különleges. Semmilyen kivételes cél, semmilyen különleges eszköz nem kell hozzá. Ez a szellem és a szív természetes állapota. Létezésmód.

Még a legborzalmasabb válságok közepette is kell, hogy rejtőzzék benned némi nyugalom.
Oszd meg másokkal is. Amit adsz, megváltozik, s kevésbé érzed majd a kifosztottságot.

A szenvedély kortalan érzés, amely erővel tölt meg, és át is alakít minket. Ha valamit szenvedélyesen csinálunk, akkor tökéletesen a jelen pillanatnak élünk.

A szeretet nem lehet kifogás ostoba tetteinkre és gonoszságainkra. A szeretet elég erőssé tesz ahhoz, hogy legnemesebb elveinkhez méltón éljünk. Hogy tanuljunk hibáinkból, hogy jobbak legyünk.

Nem szabad alábecsülni annak az apró lépésnek a jelentőségét, amely egy másik ember megbántásának borzalmas szándékától térít el.

A boldogsághoz nem feltétlenül tartozik hozzá, hogy mindig megkapjuk, amire vágyakozunk.

Néha jóindulattal kell arra tekintenünk, amit nem tudunk megváltoztatni.

A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal.

Egyetlen pillanat alatt el lehet jutni a gyermekkorból az érett felnőttkorba - mindössze azt kell felismerned, hogy más emberek érzései éppoly fontosak, mint a sajátjaid.

Ahhoz, hogy valakit képesek legyünk úgy szeretni, amilyen, arra is törekednünk kell, hogy saját magunkat mindenestül elfogadjuk.

Egy csecsemő csak mosolyog: nem mérlegeli, ki méltó a mosolyára és ki nem. Mi is újratanulhatnánk mosolyogni, még mielőtt bármit megítélnénk.

Ne utasítsd el a szeretetet, amikor vigasztalásra szorulsz.