Sose vitatkozz egy nővel! Úgyis legyőz!

Miközben megóvom a körülöttem lévőket a világ fájdalmas igazságaitól, én magam egy szakadék szélén egyensúlyozom a vékonyka hazugsághálóba kapaszkodva, amelynek egy szála most elpattant.

A világ színei kifakultak. Elképzeltem egy nagy töltőtollat, amint egyszerűen kiszippantja az ég kékjét, a fák zöldjét, a zebrán áthaladó férfi barna kalapjának színét, míg végül az élet filmje csak fekete-fehérben fut tovább.

Néha még számomra is ostobaságnak tűnt ez a háromfázisos pánikbetegség. Az elsőben rettegtem, hogy elveszítem őt, a másodikban már csak nevettem magamon. Sors, Isten, ugyan már! Ostobaság! Végül jött a könyörgés, hogy ne büntessenek meg a hitetlenségemért azzal, hogy mégiscsak beteljesítik a legnagyobb félelmemet. Tiszta őrület!