Ha nincs kritika, nem érdemes publikálni... aki pedig csak dicséretre vágyik, az csak a barátjának, vagy az anyukájának mutassa, amit írt.
Nem gondolom, hogy hibáink észlelése, meg a bocsánatkérés képessége olyan komoly erény lenne... a hiánya, persze, már személyiség-torzulást jelez.
Abból lesz költő, jó költő, aki szuverén ember, erős egyéniség, aki meg tudja védeni magát szellemileg - és érdekli a nyelv, a zene, a varázslat, s hajlandó technikákat elsajátítani; aki olvas is, nem csak ír...
Semmilyen művészet nem működik játékosság, bizonyos fokú infantilizmus nélkül. A költő rácsodálkozik egy szóra, amit milliószor hallott és használt már, forgatja, dobálja, megcsócsálja - s új univerzumra lel benne... a színész meg egy mozdulattal, egy pillantással, egy érzéssel teszi ugyanezt.