A háború kémény és könyörtelen dolog. Ha nem akarjuk, hogy azok, akik kénytelenek reszt venni benne, vadállatokká váljanak, hagynunk kell, hogy amikor csak lehet, utat engedhessenek a természetük jobbik felének.
A királyok, cárok és császárok csak a háború nyelvét értik. Rajonganak az egyenruhákért, és örömüket lelik abban, hogy színes kis zászlócskákat rakosgathatnak ide-oda a térképeken, de közben az egyszerű emberek azok, akik meghalnak.
Nyilvánvaló, hogy egyetlen ember nem szállhat szembe sikeresen egy egész birodalommal. Ugyanakkor akár egyetlen ember is képes lehet sikeresen szembeszállni egy császárral.
Egy tábornoknak felette kell állnia az egyszerű emberek gyarlóságán. Sziklának kell lennie, amire a hadsereg épülhet. Amikor a katonák azt hiszik, már nem képesek többet elviselni, a tábornoknak meg kell győznie őket arról, hogy ez semmi ahhoz képest, amit még kibírnak.
Az emberiség történelme nem más, mint a hadviselés története. Az emberek mindig is egymást gyilkolták, és örökkön ezt fogják tenni. Vagyis az ember legfontosabb tulajdonsága az, hogy mekkora jártasságra képes szert tenni a hadviselésben. Minden más ennek van alárendelve.