Csak az örökösen izgága emberek akarnak mindig valami újat kitalálni, a bölcsebbek előszedik maguk s mások tapasztalatait.

Az ünnep a szereteté, s azért ajándékozzuk meg egymást, hogy ennek tárgyi kifejezést is adjunk, ám ez csak jelzés, szerethetjük egymást őszintébben, másképp, mint máskor enélkül is, karácsonyfa, ajándék, sőt bármilyen látható jel nélkül is.

Van olyan képesség, amely elviselhetővé menti a mocskosat, emberivé az elviselhetetlent, amely egymáshoz vezeti az arra érdemeseket, megértést kínál az együtt töltött időben, védelmet az élet rossz óráiban.

Akárkivel megeshet az életben, hogy nem olyankor kapja a megérdemelt vagy éppen a meg nem érdemelt pofonokat, amikor rászolgált.

A nagy elhatározás, a jó terv olyan, mint a kis trónörökös érkezése, új lendületet, új értelmet ad az egyhangú napoknak.

A fényképek között vannak valóságosak meg kitaláltak is, olyanok, amelyek csak valamelyikük képzeletében élnek, de Isten a tudója, hogy egyik-másik ilyen sohasem volt fénykép erősebb emléket hagy, mint néhány minden kétségen kívül valódi fotográfia.

A csibész élet undok dolgaiból ki lehet szakadni egy ihletett órára, olyanra, amely más, mint a többi, olyan, amilyennek minden órát szeretnénk.

Az elhallgatás, a kerülgetés néha egyfajta hártyát, ahogyan mondani szokás, "láthatatlan vonalat" tud húzni két ember közé.

Az út mindig csak a felismerésig rögös, onnan a siker már csak egy ugrás.

Ébredés idején az új nap kétes örömmel tölti el a szobát; csöppnyi remény, hogy az alvás és ébrenlét vonzó bizonytalanságát még elnyújthatjuk az álmodó képzelet félig alvása és a megvalósult képzelet félébrenléte között.

Még ha véletlenül a spontán döntés is a helyes, akkor is tudatosan kell meghoznunk és vállalnunk.

A jó tanács értéke sohasem attól függ, vajon igénybe vesszük-e vagy sem.