Amikor ma éjjel elalszol, ne feledd, hogy egyazon csillagok alatt fekszünk.
Száz lábnyira állok,
De elesek a közeledben...
Az igazi barátokról sosem feledkezünk meg, szívünkben és lelkünkben élnek. Örökké és mindig táncolnak az emlékezeted színpadán.
Azt gondoltam, hogy már megsérültem ezelőtt,
De senki nem hagyott rajtam ekkora sebet,
A szavaid mélyebben vágtak egy késnél,
Szükségem van valakire, aki életet lehel belém.