Mindnyájunk lelkében akadnak sötét tájak, amiket nem érdemes bolygatni.
Semmi sem lehet fontosabb, mint hogy éljünk az elménk adottságaival!
Nem lehet pontosan tudni a fájdalom mibenlétét, hogy mit érzünk olyankor, vagy hogy ami az egyiknek fáj, az vajon a másiknak is fáj-e: a képzelet itt többet nyom a latban, mint a test.
Kevés dolog van, ami a félelemnél hatásosabban fordítja a szívet az örökkévalóság felé.
Futóhomokra nem lehet építkezni, mert akkor elbotlunk, és kiszolgáltatjuk magunkat a sötétség hatalmának.
A változás lassú folyamat. Még a világ is hüvelykenként forog előre.
Létezik másfajta kötelék is, nem csak az, amelyet az állam szentesít. Éljünk úgy, ahogyan gondolkozunk - szabadon, félelem nélkül -, legyen a kölcsönös szeretet és a közös szándék a kapocs!