Az életet a legalaposabban és a legkönnyebben a nőkön keresztül lehet megismerni. Az életet jobb élni, mint átvészelni.

- Könnyű magának, anyám... mert maga varázsló.
- Ilyen szamárságot még gyerekkorodban sem mondtál. Nem vagyok varázsló, hanem csak azt tudtam, mikor kell valamiről lemondani ahhoz, hogy később mást megnyerjek.

A vakond éppen olyan tisztességes állat, mint a kőszáli sas. Csak éppen a föld alatt vájkál, és teljesen vak. A sas pedig a magasban repül, és olyan szeme van, mint a sasnak.

Az élet értelméről nem töprengeni kell, hanem meg kell teremteni.

A gyűlölet az emberiség körében erősebb mozgósító és összetartó erő, mint a megértés és a szeretet.

Bizonyos találkozások titokzatosak és ezért megfejthetetlenek.

A hatalom még akkor sem tisztességes, ha véletlenül az, mert az is csak szemfényvesztés: a tervszerű szédelgés, a felszínre törekvő korrupció és a készülődő önkény leleplezését szolgálja.

A világon mindennek van titka. A szerelemnek is. Például a mindennapi szerelmen kívül lehetséges olyan is, amely egy nőt és egy férfit egy addig nem létezett dolog megteremtésével vagy felfedezésével fűz össze.

A törvényeknek soha nem a betűjét, hanem a szellemét kell tisztelni.

Ha az embernek nincsenek feledhetetlen emlékei, akkor kevéssé hihet abban, hogy a jövőben valami emlékezetes történhet. Anélkül pedig nehéz elviselni a mindennapok méltatlanságait.

Azt vettem észre, hogy az emberek a világ leghihetetlenebb és legszörnyűbb eseményeit minden zokszó nélkül tudomásul veszik. Legfeljebb annyira csodálkoznak el, mint egy váratlanul jött esőn. Ugyanakkor a világ legtermészetesebb cselekedete miatt - ha az kicsit is szokatlan - képesek bolondnak nézni.

Isten a világmindenség megteremtésével megtette a maga csodáját. A Földön a csodatevés emberi foglalkozás. Csak éppen csodát tenni nehezebb, mint csodát várni.

Mit gondolsz..., miért olyan sok a boldogtalan házasság? Mert mi nők vagyunk, ők pedig férfiak. Ők nem nagyon értenek meg minket, és mi nem nagyon értjük meg őket.

Megvigasztaltam azokat, akik hozzám jöttek. Azt hiszem, ehhez értek én igazán. Van egy trükköm. Soha nem mondok vigasztaló szavakat. Mert rájöttem, hogy a vigasztaló szavaktól az emberek csak szomorúbbak lesznek. Inkább teszek értük valamit. Vagy sikerül, vagy nem.

Nem a közös megpróbáltatás, még csak nem is a közös győzelmek, hanem a közös bűnben való osztozás a legerősebb kapocs.