A nyomor körülményei között a nyomorkultúra kiszorítja az etnikus kultúrát.

A saját közösségemről többet tudok, ennélfogva árnyaltabb képet is tudok festeni róla.

A történelmi szükségszerűséget mindig utólag állapítják meg.

Az emlékezés bosszúra sarkall.

Az örökkévalóságban nincs kezdet és vég.

Az emlékezet fontos elemei a tudatalatti tartományban tárolódnak, fontosságuk mértékének megfelelő fokon szilárdulnak.

Az írásos kultúrákban az emlékezés a múlt tudatosulása. Az átélt események, történések egy részét leírják, időpontokhoz kötik, majd ezek egy része később igazodási ponttá válik. Így születik a történelem.

Egy vezető történész kérdezte egyszer tőlem, hogy miért nincs a cigányoknak más európai népekhez hasonlóan történelemtudatuk. Válaszom rövid volt, és határozott: azért, mert ez egy szóbeli kultúra. Majd látva, hogy felkeltettem az érdeklődését, hozzátettem, hogy a szóbeli kultúrákban másképpen alakul az emlékezet, az időhöz és a térhez való viszony. (S közben arra gondoltam, megint egyszer kiderült, hogy az írásos kultúrában felnőtt, szocializálódott, tanult szakembert meglepi, hogy létezik az övétől eltérő, kollektív emlékezet, időfelfogás.)