Mily rövid átkelésünk az életen. Versenyben vagyunk, de nem társainkkal, hanem az idővel. Megdöbbentő látni, hogy az ember mennyire pazarolja az idejét. Ha nem becsülöd a sajátodat, akkor másokét sem fogod. Tanulj meg jól gazdálkodni az időddel, mivel az ember természetes hajlama, hogy elvesztegesse, főként hiábavaló beszélgetéssel.

Őszinteségre vall, ha valaki felfogja, hogy milyen keveset tud valójában, ez biztos pont, amire építeni lehet.

Senki sem ismerheti magát, míg szíve nem állta ki a kétségbeesés próbáját. Igyekezz elérhetetlennek tűnő célod felé, oda, ahol a valóság lakozik, és csak a kétségbeesés képes felkúszni a legmagasabb falakra. Időről időre sokkok kólintanak fejbe, és visszatérítenek a valóságba. Próbálj nem azonosulni olyan eseményekkel, amiket nem változtathatsz meg. Kétségtelen, hogy sokkot kapni szokatlan módja a menekülésnek, de szerencsések vagyunk, hogy ez az út egyáltalán létezik.

Miután az ember túljutott egy nagy megpróbáltatáson, mélyebb megértéssel ismeri fel, hogy semmit sem veszített, csak illúziókat.

Csillagok tengerében élünk. Az emberek a Földön túlra, a Tejútra tekintenek, és megfeledkeznek arról, hogy egy kis bolygón állnak. Ez a galaktika, ahol vagyunk, a mindenség jelentéktelen része.