Az elégedett és boldog élet kulcsa a tanulás és az öröm összekapcsolása. Az öröm nélküli tanulás kimerít, a tanulás nélküli öröm pedig rendkívül unalmas.
Világunk, ahogy a kutyák, macskák, madarak, bogarak által érzékelt világ, soha nem "önmagában" való. "Vízzel teli hatalmas tartály a világ" - mondja a hal a fiának az akváriumban.
Van, hogy a tudás ösvényén való haladás önmagában és önmagától is kellemes, különösen, ha egy izgalmas labirintusokkal teli út végén önmagunkra találunk.
Agyunk csak azért olyan, amilyen, mert az evolúciós versenyben nyilvánvalóan fennmaradt. Feladata az esőerdőben és a szavannán nem az volt, hogy a világról teljesen objektív képet alkossunk, ezért nem csoda, ha nem optimális erre a feladatra.
Az érzelmek egyes esetekben jól elvannak úgy, hogy az értelmet nem nagyon vonják be, de érzelem nélkül az értelem megreked, mert az érzelmek átitatják. Érzelmi késztetés nélkül a gondolati folyamatok nem indulnak meg.
Jobb, ha az ember élete bizonyos pontjain magánkívül van az örömtől, tombol a dühtől, vagy a féltékenység emészti, mint ha egyáltalán nem ismeri meg létünk ezen felkavaró elixírjeit.
Akármi is volt a kezdet kezdetén, az önmaga mozdulatlan volt, különben az nem a kezdet lett volna, hanem azt a mozgást is valamiféle létesítő ok váltotta volna ki.
A "szeretlek!" kijelentés sokkal több, mint érzések kifejezése, mint amilyen a "fáj a fogam" állítás. A szerelem kinyilvánítása egy egész rendszernyi ígéretet és elvárást hordoz.
