Egy perc enyém, mit olykor szívszorongva
lesünk, de jő és némán elszalad,
egy perc: amíg a szárnyas gondolat
nagy messzi útra szárnyait kibontja.

Remeg a lelkem, mint a virágos fa,
Ha szélzilálta kelyhe szétpereg;
Ha szerteszállong színevesztett szirma
S nászkoszorúját elhullatja lassan, -
Nem volt jogom, hogy az én félhalk, tiszta,
Szép, szivárványos hangulataimba
A te lelked is bele csalogassam...