Korán kell kezdeni, ha az ember népszerű akar lenni.

Az isten szerelmére, gyermek! Mit értesz azon, hogy "nem tudod, hogyan kell szeretni"? Azt hiszed, tudja bármelyikünk is?! Azt képzeled, az emberek valaha is tennének bármit is, ha megvárnák, míg megtudják, hogyan kell szeretni?! Azt hiszed, csinálnának gyereket, főznének ebédet, elvetnék a magot, vagy könyvet írnának, vagy akármit? Gondolod, hogy egyáltalán felkelnének az ágyból, ha arra várnának, hogy tudják, hogyan kell szeretni... Egyedül Isten tudja, hogyan kell szeretni, kölyök. Mi, többiek csak ügyes imitátorok vagyunk.

Az egyháznak nincs igaza. A kétségbeesés nem a legszörnyűbb főbűn. A féltékenység az. Sokkal összetettebb.

Elvárom-e mamától, hogy felelős legyen az életemért? Csupán azért, mert testi életet adott nekem, elvárom-e, hogy spirituálisan is életet adjon? Nem bocsátottam-e meg neki, hogy kiszakadtam az ártatlanság méhéből, és sikoltozva odahajítottak e világ nyers, kegyetlen, nagyszerű igényei elé?

Életem arra az időszakára nincs mentség. Manapság csak észreveszi valaki, ha az ember kezd bekattanni. És mielőtt nagyobb baj lenne a dologból, szépen elsuvasztják valami kellemes helyre.

A világon semmi sincs jobb annál, mint a verandán aludni. Az ember tücskök cirpelésére alszik el, és madárcsicsergésre ébred. Félálomban olyan a hangjuk, mint a vízesésé.

Az élet nem olyan, mint egy könyv, mert nem rakhatjuk félre, hogyha elfáradunk vagy megunjuk.