A napok úgy jönnek és mennek, akár bebugyolált, lefátyolozott alakok, amelyeket egy távoli, baráti társaság küldött, és semmit nem mondanak. Ám ha nem használjuk fel az ajándékot, amelyet hoznak, csöndben el is viszik.
Nincs kikötő.
Nem az sem álom, sem halál;
A halni látszó él.
Szülőházad,
Tavaszidőd barátjai,
Öregember és ifjú lány,
Napi munkád s jutalma
Eltűnnek mind,
Mesévé mállnak,
Megköthetetlenek.